GÖDÖLLŐN JÁRTUNK ÖNKÉNTESEINKKEL

Önkéntes képzésünk keretében vasárnap Gödöllőn jártunk, a napról Földvári Csilla, vezető önkéntesünk összefoglalóját tesszük közzé:

Ismét egy jól sikerült, önkénteseknek szervezett oktatási nap történéseit szeretnénk megosztani az olvasóinkkal. Képzésünk a felén túl van már és most ismét terepre mentünk.

Mint azt a nap folyamán már láthatták, ma Gödöllőn jártunk. A város azért volt fontos a számunkra, mert itt született és innen deportálták Forgács János bácsit, aki az Alapítványunk önkénteseként dolgozik hosszú évek óta. Az Ő személyes történeteivel a helyszínen szerettük volna rekonstruálni az akkor történteket, a helyszíneket.

Az idő ugyan nem kedvezett a számunkra, de Jancsi bácsi és Klacsman Bori történész- aki szintén Alapítványunk önkénteseként dolgozott hosszú éveken keresztül- feledtették velünk a szemerkélő esőt. Klacsmann Bori kutatásokat végzett a helyi zsidósággal kapcsolatban és munkájából tavaly kiállítást is rendezett a város. A gödöllői zsidóság története alig 100 év, hiszen az 1850-es évektől 1944-ig tartott csupán... Jelenleg hitközség és működő zsinagóga nincs a városban. Az egykori zsidó temető fenntartását civil kezdeményezéssel kezdték meg. Ennek egyik helyi vezetője Péterfi Csaba volt, aki azóta is végzi a temető gondozását. Ő is bekapcsolódott hozzánk a városi televízió munkatársával együtt. Az első állomásunk a régi zsinagóga helyszíne volt, amely mellett abban az időben a zsidó oktatási intézmények is működtek. 1870-ben épült fel, helyén ma óvoda üzemel. Az óvoda falán két emléktáblát helyeztek el. Egyiket 1993-ban a fasizmus áldozatainak az emlékére, a másikat dr. Leo Tschoell emlékére. Dr.Leo Tschoell 1941-ben költözött Gödöllőre, ahol akkor már - mint az egész ország területén- alkalmazták a zsidótörvényeket. Különösen nehézzé tette a zsidók életét, hogy a vármegye alispánja Endre László volt, akit később a zsidóügyekért felelős belügyi államtitkárrá neveztek ki. Ennek megfelelően gyakran még a törvényeken túllépve is megkeserítette a helyi zsidóság életét. Tschoell 1944 márciusától a gödöllői birtokán bújtatott zsidókat, majd két cionista ellenálló segítségével hamis papírokat és védleveleket gyártottak és juttattak el pesti zsidóknak. Embermentő tevékenységét 1968-ban a „Világ igazai” kitüntetéssel ismerték el. Következő állomásunk a régi zsidó temető volt. Itt Péterfi Csaba mesélt a temető történetéről, rendberakásáról és a jelenlegi lehetőségeikről és terveikről. A bejárattól jobbra elhelyeztek egy táblát, amelyre kiírták az itt nyugvók nevét és a pontos helyüket. Ezt folyamatosan bővitik a későbbiekben is, ahogyan a kutathatóság és publikálási lehetőség megengedi. Klacsmann Bori kutatásai alapján készült a helyi lakosokról egy emléktábla, amelyen Jancsi bácsi számos rokonának a nevét is olvashattuk. Harmadik helyszínünk a délután folyamán a vasútállomáson ma már múzeumként működő Királyi Váró volt. Alap funkciója a történelem folyamán a királyi pár Ferenc József császár és Erzsébet királyné kényelmének a kiszolgálása volt. Később, ugyanúgy mint a kastélyt, ezt is Horthy Miklós használta. Jancsi bácsi elmesélte, hogy ők anno nem mehettek be a Királyi Váróba. 2011-ben a felújítás után járt itt és akkor lépett be először az épületbe. A gettósítás és a deportálás nem ennél az épületnél zajlott.. A ma is használatos vasútállomásnál álltak a vonatok és ott szállították fel a környék zsidóságát a kistarcsai gettóba, majd az Auschwitzba menő halálvonatokra. Csupán néhányan tértek vissza, a többi embert mind megölték. Délutánra maradt a Gödöllői Királyi Kastélyban található „Horthy bunker” megtekintése. 1944. július 1.-én mutatták be Horthynak a terveket, de 1944. decemberében amikor a front elérte Gödöllőt, még nem készült el. Így fordult az elő, hogy a kormányzó soha nem is használta az építményt. A két helyiségből és az ezekhez tartozó mellékhelyiségekből álló , a föld felszíne alatt 10 méterre található bunkert a kastéllyal együtt 1944 végén a németek, majd az oroszok szállták meg. Utóbbiak a légvédelmi bunkert gázolaj tárolására használták... 2010-ben újították fel, azóta látogatható ez a kb. 70 nm-es, Erzsébet királyné verandája alá épült, 170 cm széles vasbeton falakkal körülépített bunker. A nap Jancsi bácsi személyes emlékeivel, családi történeteivel, a történészek kutatási munkáinak, eredményeinek megismerésével rengeteg új információt adott minden résztvevő önkéntesünknek. Mint minden önkéntes képzésünknek, így ennek a mainak is az volt a célja, hogy minél inkább megismerjük a holokauszthoz vezető okokat és levonva a történelem tanulságait a történtekből, már csírájában felismerjük és tegyünk a gyűlölet, a kirekesztés és az antiszemitizmus ellen.