Vadász Gáborra emlékezünk

„2015. június 17-én elkísértük utolsó útjára Vadász Gábort.
Remélem, sokan emlékeztek rá, hogy 2012. 02. 14-én Gábor vendégei voltunk a Dózsában. Köszönet és hála az ott töltött órák élményéért. 
Most fáj a szívem, de Gábor, szép emlékekkel él bennem tovább!
Mert: "nem hal meg az, ki másokra költötte dús élte kincsét!" Veres Panni

„Én is meleg szívvel emlékszem a Dózsában tett látogatásunkra.” Major Anna

"Elment Ő is! 
Ma reggel elment Vadász Gábor barátunk. 
Gábor alapítványunk nagyon jó barátja, önkéntese, támogatója volt kedves feleségével Magdával és Éva lányával együtt. 
Ezen kívül az alábbi kép is beszél róla!
Ő a szarvasi Lauder tábor nélkülözhetetlen "oszlopa" is volt hosszú időn keresztűl, így sok-sok zsidó és nem zsidó gyerek köszönhetett többek között neki is minden évben 2 hét fantasztikus nyaralást Szarvason!
Drága Gábor!
Te nyugodj Békében, legyen neked könnyű a föld!
Drága Magda, Éva és Eszter! 
Ti meg legyetek erősek ezt elviselni!"
Gordon Gábor

„Június 24-én szerdán este 6 órakor, a rá jellemző derűvel emlékezünk Apura a Bálint Zsidó Közösségi Házban. Sztorizunk, mosolygunk.” Vadász Éva

„Sosem felejtem el. Ilyen ember jólelkű emberrel ritkán találkozni! Számomra örökké élni fog ! ” Mayer Ági

„Nyugodj békében, emléked megmarad!” Szende Györgyi

„Nagyon szomorú hír.  Aludjon békében. ” Lackó Eszter

Dr Verő Tamás rabbi:

„Vadász Gábor, Gávriel Efrájim ben Jákov Hájim elment. Elindult az örök élők útján. Szerénységével, nyugodságával, emberi tartásával a közösség, a család nagyon nagyot veszített. “Ember küzdj és bizva bizzál”. Számára oly kedves szavakkal gondolunk rá. Ember volt ő, csupa nagy betűvel, életében mindig küzdött és bízott.

Három kép jelenik meg szemünk előtt. Egy gyermekkori 1942 december 2. Apa nélküli kép, édesapját munkaszolgálatra vitték, ahonnan nem tért vissza. Nem láthatta őt felcseperedni, nem találkozhattak sohasem, nem ölelhették meg egymást. Édesanyjával szerepelnek ezen a képen. Őszinte, rajongó anya-fia mindennél szorosabb kapcsolat lengi át a képet.

Majd egy másik kép amin Magdi, Eszter és Éva látható, valamint a három imádott unoka, a családtagok, a rokonok, a szerettek a rengeteg-rengeteg barát ismerős szerte a világból.

És még egy kép. Ő van rajta az építő, a közösségért tevő férfi.

Újabb képet tódulnak szemünk elé. Egy küzdelmes gyermekkorról, egy különleges lánnyal való megismerkedésről és a Sellye-i hüpéről. És a két csodálatos és mindennél jobban szeretett lány, Eszter és Éva születése, majd az unokák érkezte. És a közösségei. Vasvári Pál utcai közösség Dr. Domán István főrabbival, Hunyadi téri közösség Domán főrabbival, Dózsa György úti közösség Darvas István rabbival, Rabbi-képző Intézet közössége Darvas István rabbival. Szíve csücske Szarvas és Bálint ház, amik nem lennének ilyenek az ő hathatós közreműködése nélkül, és a Joint és a MAZS évtizedes munka, valamint a rengeteg önkéntes tevékenység. Gyermekként neki a Joint segített és ő negyed évszázadot adott vissza önkéntes munkával élete utolsó aktív időszakából. Igen, ő szinte az egyetlen aki Magyarországon zsinagógát épített, ez hatalmas micve, és érdem. A Bét Dávid, amelyre büszke lehetett, ami emberek tömegének jelenti a zsinagógát. Épített zsinagóga mellett zsinagógai közösséget is. Tette ezt a Dózsában elnökként, majd mint tiszteletbeli elnök a Rabbi-képzőben is.

Technika a tettek embere volt. Segítőkész, precíz, mindig mindenre odafigyelő igazi úriember, aki másoknak és másokért mindig tenni akart, és tenni is tudott. Élete volt az aktivitás a munka.

Egy személyes emlék. Pár évvel ezelőtt egy meglepetés házassági évfordulóra Éva állomásos játékot szerevezett. Egyik helyszíne a Frankel zsinagóga volt. Érkezett a család, és megáldhattam Magdit és Gábort, nagyon boldogok és meghatottak voltak, sugárzott belőlük a szeretet, az érzések, az érzelmek. Gábor élete a családja volt.

Magabiztos zsidó identitása alakult, formálódott, erősödött, és a közösség, a zsinagóga jelenléte mindennapjaikban egy élettel teli valós helyszínné vált, számára egy komfortos pont lett a körzete.

Nem tudunk felsorolni sok embert, akit ennyien szerettek és tiszteltek, akinek nem volt ellensége, haragosa. Ő egy mosolygós, tettre kész ember volt, aki hozzánk tartozott, az életünk részét képezte.

Hosszú, hosszú évekig a családja mellett a másik család, a zsidó közösség ügyes bajos dolgait intézte a busz indulásoktól, a medence keringtetésének intézése, a Bálint házi edzőteremen át az unokái kis székének összeszereléséig mindent. Odafigyelve, lelkesen, igaz emberként.

Legfontosabb volt életében a drága családja, akikért mindent megtett, és akik ezt az érzést viszonozták is.

Mások előtt rejtegette betegségét. Nem akart mások terhére lenni, másokat ezzel fárasztani. 16 év óta egy ritka betegségben szenvedett. Márciusban eléggé meggyengült az egészsége, újból kemoterápiás kezelésekre szorult. Az elmúlt vasárnapig egészen jól volt, persze lassabban, sok pihenéssel végezte feladatait, és ezt annak köszönhetően tette, mert érezte, hogy hasznos, hogy szükség van rá. Sajnos hétfő reggel összeesett. Küzdött, mint egy harcos, hihetetlenül erősen, mert tudta, hogy a családnak a közösségének még nagy szüksége van Rá, de már nem bírta visszaverni a betegség támadását. Búcsúznunk kell Tőle. Búcsúzik felesége Magdi, lányai Eszter és Éva, unokái Samu, Lilla és Gréti, búcsúzik Gábor….”

Vadász Gábortól búcsúzunk